Barangolások blogföldén: Láss bennem mást!

A blog, amit ma elemezgetek, a Láss bennem mást! című történet. Ez tulajdonképpen egy Walking Dead-ből ismert szereplőről szóló fanfiction. De talán nem is ez a helyes kifejezés, mert nem kapcsolódik a dolog a zombis sorozathoz, csupán a színész arcát kölcsönzi Ariana, a szerző a történetéhez. Meg kell mondanom, sajnos a Walking Dead-et még nem láttam, csak egy részét, de tudom, hogy az említett pasi nagy közönségkedvenc. De nyugalom, a sorozat ismerete abszolút nem szükséges ahhoz, hogy értsük a történetet, hiszen teljesen más az egész.

Érdeklődve vágtam bele az olvasásba, egyrészt, mert érdekelt, milyen is egy nem zombis történetben ez a bizonyos rosszfiú. Másfelől viszont vártam már, mit alkot Ariana, hiszen a hölgyemény egy másik művét már volt szerencsém bétázni, ami meg kell vallanom, hogy nagyon üdítő élménynek bizonyult – alig akadt dolgom, izgalmas volt a sztori is. Egyszóval nagy várakozásokkal vágtam bele ebbe a történetbe, amely teljesen más jellegű, mint amit bétáztam.

A dizájn nagyon, de nagyon tetszik, a fejléc egyszerűen gyönyörű, és igazán szemkímélő a háttér és a betű kombinációja. Tehát az olvasás már fizikai szempontból is kellemes. Sokszor felgörgettem, és csak úgy gyönyörködtem a fejlécben.

A történet szerint Meghan, a gazdag, huszonkét esztendős leányzó a szülei által támasztott kemény szabályok és elvárások hálójában vergődik. A szülei legújabb ötlete, hogy férjet választanak a lányuknak. Itt indul a sztori. Ahogy az ilyenkor természetes, Meghannek nem az tetszik meg, akit kiszemeltek neki, hanem a választott fiú fekete bárány bátyja.

Az alapsztori nekem tetszik, noha nem ez a legeredetibb ötlet a világon, ez engem nem zavart. Olvastam egy kritikát, amiben azt rótták fel a szerzőnek, hogy az erőszakos párválasztás nem hihető a 21. században. Szerintem meg nagyon is az. A mi Meghan-ünk szülei erőszakos, önfejű pénzeszsákok, nyilvánvaló, hogy nem akarják akárkihez adni a lányukat, s vele együtt vagyonuk egy részét. És mivel a lányuk nem igazán akar úgy táncolni, ahogy ők fütyülnek, nem bíznak az önálló választásában. Szóval én teljesen hihetőnek éreztem a zsarnokoskodó szülőket, akik mindenáron meg akarják szabni a lányuknak, mit tegyen. Ezzel persze főként saját magukat és makulátlan hírnevüket védik, de ez más kérdés.

Tetszett, hogy a hősnőnk, Meghan nem az első percben esik bele teljes testhosszal Daryl-be. Persze, foglalkoztatja a rosszfiú, egyre jobban, ahogy telnek a napok, de nem rózsaszín szemüvegen át látja a pasast, hanem olyannak, amilyen: egy szakadt, sokszor bunkó, füstölgő gyárkéménynek, akinek nem lehet kifürkészni a szándékait. Sok szerelmi történet pontosan itt bukik el: a főhős(nő) idealizált képet fest saját maga elé a szerelméről, ami teljesen megakadályozza abban, hogy reálisan lássa a másikat. Így a hibáit is, a súlyosakat is beleértve, elhessegeti, mentegeti a másikat (még akkor is, ha a pasi lovaglóostorral veri a seggét, khm). Ez könnyen átfordulhat valami nagyon rosszba. Ariana okosan oldotta meg, ez itt nem így van, remélem, így is marad.

Ha már itt tartunk, szólok kicsit a szereplőkről. Meghannel kapcsolatban még nem tudtam dönteni. Sokszor idegesítő, de ez valószínűleg abból fakad, hogy bármennyire is nyafizik, hogy mennyire ki akar törni, ennek ellenére ő is mindent megkapott az élettől, amit csak lehetett, és ez bizony rányomta a bélyegét a személyiségére. Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy azért nyafog-e, mert jó dolgában már nem tudja, mihez kezdjen, vagy valóban ennyire nyomja ez az egész szituáció. Egyszóval remélem, hogy Meghannek kiderülnek majd a valódi mélységei, mert egyensúlyoz a szeretem és a nem szeretem keskeny pallóján, és nagyon örülnék, ha a jó oldalra pottyanna. Ő a főhős, de még nem tudunk róla túl sokat, javaslom, hogy ez változzon – bár gondolom, hogy ez fog.

Az idegesítő sznob szülőkről és Andrew-ról most nem is beszélek, jöjjön Daryl. Róla sem tudok túl sokat írni, várom, hogy mik bukkannak majd a felszínre vele kapcsolatban. Engem nem igazán vonzanak az efféle paraszt pasik – mikor Meghan képébe fújta a cigarettafüstöt, majdnem adtam egy jobbegyenest a laptop képernyőjének –, de kíváncsian várom, odaleszek-e a végére érte. Egyébként érdes viselkedése dacára kedvelem, van benne valami, ami arra késztet, hogy próbáljak a felszín alá kukkantani, és hát ez a fajta pimaszság is jó tud lenni, már ha olvasom.

Nagyon kíváncsi lennék Meghan öccsére, az egész Miller famíliából benne látok lehetőséget arra, hogy megkedveljem. Szívesen olvasnék róla egy külön fejezetet is, akár flashback formájában, akár a jelenben zajló történetszálként. Aztán persze lehet, hogy kiderül, ő sem különb, mint szolgalelkű nővérük, de én látok reményt.

Javasolnám, hogy kicsit legyenek bőségesebbek a családtagokkal való kapcsolatok leírásai! Tetszett, amikor szóba került Meghan és nővére kapcsolata, de szívesen olvasnék itt is flashback-et. Illetve érdekelne, milyen (volt) a kapcsolata a lánynak az apjával. Ez minden nő életében fontos pont, és sok kérdésre feleletül szolgálhat.

Térjünk most rá a kivitelezésre! Voltak kifejezetten gyönyörű szófordulatok, például „az orrán fújta ki a füstöt, ami elpárolgott a levegőben, mint halálról suttogó fátyolos kísértet.” Hm, mesés. Csak azt tudom írni, hogy még, még, még! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tudom, hogyan tud írni Ariana, és itt kicsit hiányoltam azt a stílust, amit „megszoktam”. Ne fogd vissza magad, kedves íróhölgy! Szerencsére sok helyütt átsejlik, hogy mit is tud a szerző, például a fentebb említett idézetnél. Csak bátorítani tudom arra, hogy használja még a mostaninál is bátrabban és változatosabban és képekkel gazdagabban a nyelvet, mert megy ez neki! Persze, nyilván a 21. századi környezet és a téma is indokolja a valamivel „egyszerűbb” stílust – azért írom ezt idézőjelben, mert a sok blogban megszokott faék egyszerűségtől nagyon is távol áll Ariana fogalmazásmódja.

A környezetleírások nagyon jól sikerültek, szerintem menne mindez az érzelmek leírásánál is. Néhol szívesebben olvastam volna bővebben, mi zajlik Meghanben. Még inkább át tudnák élni az olvasók, ha kicsit részletesebbek lennének ezek a részek. S mivel E/1-ben íródik a sztori, ezért pompásan ki lehet használni a mindent tudó elbeszélői lehetőséget.

Viszont! Pontosan azért, mert tudom, mit tud az író, irgum-burgum a hibákért! Javaslom, hogy a vesszőhibák és az egybe-és különírásban való bizonytalanságok miatt kérjen meg egy bétát (khm-khm), hogy fussa át a szöveget, mielőtt publikálásra kerül! Éppen az egyébként igényes, és sok helyütt kifejezetten művészi kivitelezés miatt nem engedheti meg magának a szerző az effajta hibákat!

Viszont jóval több volt a pozitívum, mint a negatívum, ezért mindenkinek ajánlom olvasásra a blogot. Mivel egy huszonkét éves lányról szól, ezért a magam korosztályának is, de a fiatalabbak is élvezhetik. A szerzőnek tehát további jó munkát kívánok, abban a reményben, hogy még kifejezőbben ír majd nekünk még több ehhez hasonlóan szép és jó történetet!