Ezúttal
olyan blogot fogok kivesézni, aminek főszereplője roppantul kedves a szívemnek,
ez pedig nem más, mint a Marvel-univerzum Lokija. Mindig szívesen olvasok olyan
fanfiction-t, aminek ő a szereplője, így nagy reményekkel vágtam bele Afájdalom tengerében című blog elolvasásába.
Sajnos
még csak a prológus és az első rész van kint a blogon, és a szerző, Emese
időhiány miatt tud lassan haladni a sztorival. Meg kell mondanom, hogy ezt
sajnálom, mert nagyon ígéretes a blog eddig. Ahogy láttam, elég sok komment
érkezett, a feliratkozók száma is elég szép a történet rövidsége ellenére.
Remélem, hogy a szerző hamar hallat magáról, kár lenne érte, ha nem tenné,
hiszen máris van pár rajongója, akik nagyon várják, mi lesz még.
Valószínűleg
egyébként is kissé elfogult vagyok, ha Lokiról van szó, de igyekeztem naaaagyon
objektíven szemlélni az egészet, ami többé-kevésbé sikerült is, de talán csak
azért, mer Loki most még alig szerepel így az elején. Bevallom, mivel elég
rövid a blog eddig, nem is fogok tudni túl sokat írni, de megpróbálkozom vele. Térjünk
a lényegre.
A
dizájn egyszerű, letisztult, sötét háttér, világos betűkkel. A fejlécen az
egyik kedvenc képem szerepel Lokiról, ez külön szemet gyönyörködtető volt
számomra. Túl sok szót erre nem áldoznék, illik az egész Loki-jelenséghez ez a
kissé depresszív sablon, tehát az összhang megvan. A történet menüpont üres,
javasolnám az írónőnek, hogy töltse meg tartalommal, nagyon érdekelne, mi
kerülne még bele pluszban, hiszen a fülszövegben végül is ott a sztori, de
azért mégis.
A
történet nekem nagyon tetszik, noha nagyon kevés van még belőle, így nem is
tudott igazán kibontakozni még. Ennek ellenére ígéretes a kezdet: kapunk egy
flashback-et, amiben megjelenik Odin, Thor és Loki. Az első rész 9 évvel később
játszódik, itt már a SHIELD tagja, Coulson ügynök, illetve Bruce Banner is
megjelenik – időben ott járunk, ahol A bosszúállók első része játszódik. Nem
vánszorog a sztori, de nem is érzem azt, hogy lerepül a fejem, mert nem tudom követni
az eseményeket. Az is jó ötlet, hogy Magyarországon kezdődik a történet, onnan
utazik főhősünk Amerikába. Ezzel a realitás talaján maradunk valamelyest. Az is
jó, hogy Emese, a főhős a szerző alteregójaként jelenik meg, nem szépíti, nem
idealizálja, hanem többé-kevésbé olyan, mint ő. Ez eléggé ritka a blogos
szférában. Nekem tetszett, mert egyfajta bátorságot mutat.
Amit
javasolnék a történettel kapcsolatban, az az, hogy egy kicsit bővebben írja le
az érzelmeket a főhősről a szerző. Hiszen meghaltak a szülei, egy vadidegen
emberektől hemzsegő kiképzőközpontban él. Nem azt írom, hogy picsogjon éjt
nappallá téve, de na. Egy kicsit lehetett volna részletezni azt, hogy milyenek
voltak a szülei, milyen rossz volt őket elveszíteni, milyen kemény volt eleinte
a beilleszkedés. Erről ugyan elhangzik pár mondat, de csak nagyon gyakorlatias
szemszögből. Ezekről szívesen tudnék meg többet. Természetesen, ha a szerző tervez
hasonlókat, akkor egy szót sem szóltam.
Emese
fiatal kora dacára szépen fogalmaz, szép képeket használ. Éppen ezért javaslom,
hogy mindenképpen kérjen segítséget egy bétától, ugyanis előfordulnak hibák,
néhol súlyosabbak is (például a kellett két t, nem egy). Őszintén szólva nem is
értem ezeknek az okát, mert például a párbeszédek helyesírása tökéletes, ezeket
a szabályokat kiválóan ismeri és alkalmazza a szerző, egyszerűbb dolgokban
pedig bizonytalan, hibákat vét. Mindenféleképpen javaslok vagy egy figyelmes
bétát, vagy még pár átolvasást közzététel előtt. Nagyon kár lenne emiatt
olvasókat veszíteni, mert ötletes a történet, szépséges a fogalmazás. Az ilyen
klassz sztorik esetében még inkább azt mondom, hogy irgum-burgum, mert aki így
tud fogalmazni, az ne engedje meg magának, hogy előfordulnak ilyen hibák!
Hiányolom
a főszereplő leírását. Oké, nincs kép, rendben. De ahogyan leírja a szerző
(méghozzá igen igényesen, kifejezően) Pataki küllemét, vagy éppen Barnabásét,
úgy a főszereplőről is szeretnék hasonlót. Kit képzeljek el így, kérem szépen?
Lezárva
tehát az eddigieket: tudom ajánlani a történetet a fiatalabb korosztálynak, de
a húsz éven felülieknek is. Mivel a kivitelezés többnyire igényes, a fogalmazás
a szerző fiatal kora dacára is nagyon szép, a történet pedig felkelti az
érdeklődésem. Repesve várom a folytatást, hiszen a fülszöveg alapján még
Sherlockra is számíthatok. Tehát jó volt olvasni, csak kár, hogy kevés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése