2015. február 5., csütörtök

Barangolás blogföldén: Alone

A mai kis szösszenetemben az Alone blogot veszem górcső alá. Az eddig véleményezett oldalak közül itt a leghosszabb a történet (eddig 16 rész került ki), ezért kicsivel több munka volt már az elolvasás is.
Szokás szerint ejtek pár szót a dizájnról, amihez persze nem értek, úgyhogy ez a része a kritikámnak mindig elég szubjektív. Tetszik ez a lila háttér-fejléc kombó, mivel ez a kedvenc színem. A szememet sem bántotta a lila háttér-szürke betű párosítás. Egyszóval, tetszetős kép fogadja azt, aki rákattint erre az oldalra – ami, ugyebár, ahogy már említettem is, a blogközösség legtöbb tagjának nagyon fontos, akár azt is eldönti, hogy beleolvasnak-e a történetbe, vagy sem.
A szereplők menüpontot hiányolom is, meg nem is. Nem tudom, a fejlécen szereplő lány Cony-t mintázza, ilyennek képzelte őt el a szerző? Vagy csak egy random csajszi? Bár végül is elég sok leírás szerepel a főszereplőnkről. Talán mégis szerencsés lenne villantani róla képet, hogy milyennek gondolja a szerző? Akár csak egy olyat, amin félig látszik az arca. Nekem ez nem létszükséglet, de sok fiatal olvasónak valószínűleg az.
Igazából a blog célközönsége már jócskán nem én vagyok, ennek ellenére nem éreztem azt, hogy üres tinipicsogást olvasok. Teljesen élvezhető volt számomra is a történet, még ha fogalmam sem volt a blog szemügyre vétele előtt az 5 Seconds of Summer nevezetű bandáról. Az egyik tag főszereplésével íródik a történet ugyanis. Remélem, senkit sem sértek meg, de nem néztem alaposabban utána az együttesnek, egy klippet megnéztem/meghallgattam. Valamiért nagyon nehezemre esik megjegyezni a nevüket, nem tudom, miért. De mindegy is, mert a banda és Ashton, a főszereplő ismerete nem szükséges ahhoz, hogy megértsük a történetet. Ahhoz meg végképp nem, hogy élvezni tudjuk.
 Manapság hemzsegnek az együtteses blogok, ami nem feltétlen rossz, hiszen mindenki élje ki magát úgy, ahogy jólesik neki, de ez a jelenség óhatatlanul a felhíguláshoz, sablonossághoz vezet. Viszont azt mindig jó látni, amikor egy rajongó igényes blogot ír a kedvencével a főszerepben! Nem vagyok képmutató, én a mai napig fan-típus vagyok, mindig is az voltam, így egyáltalán nem ítélem el azt, aki megnyitja a századik One Direction blogot. Hadd ömlengjen, akinek nem tetszik, úgysem fogja olvasni. De itt az Alone esetében még igényességgel és sztorival is párosul a dolog, ami kifejezetten pozitív. Az alapötlet sem az, hogy átlagos lány találkozik a sztárral, teljes testhosszal egymásba zúgnak, évődés, féltékenység, a lányt utálják a fiú rajongói, de a szerelem mindent legyőz, vége. A történet méltatását ezzel le is zárhatjuk szerintem. Őszinte szívvel tudom ajánlani ilyen szempontból a blogot a 12-17 éves korosztálynak, de ismételten írom, akár idősebbek is kedvüket lelhetik benne. Az együttes rajongóinak tetszését szintén el fogja nyerni.
Kicsit rövidek a fejezetek, bár annyiból meg jó, hogy könnyű olvasni, hamar végzek, nem fárad el a szemem sem. De, ahogy látom, a szerző nem posztol túl gyakran. Erre vigyázni kell, nehogy emiatt pártoljanak el az olvasók. Szóval a tanácsom: vagy gyakrabban, de rövid részek, vagy ritkábban, de akkor hosszabbak.
 Nálam amúgy nincs minimum korlát egy rész esetében (na jó, azért 500 szó legyen legalább), de másnál valószínűleg van. Ez kifogásolható a blog esetén. Kicsivel hosszabb részek még több olvasót vonzhatnak, akár az idősebb korosztályból is – megfigyeléseim szerint náluk jellemező inkább, hogy igényük van a minimum 1500 vagy 2000 szavas bejegyzésekre egy történetes blog esetében.
Nézzük a helyesírást: hibák előfordulnak, nem hemzsegnek, de részenként 3-4 elütés, félreírás akad. Ezt plusz figyelmes átolvasással, vagy egy kopószemű bétával ki lehet küszöbölni, amit igen javasolnék, ahogy mindig is szoktam. Nehogy már valaki emiatt hagyja ott az oldalt. Ahogy már leírtam más blogok esetén is, az általános hiba itt is előfordul: főleg a vesszőkkel spórol Rose, az írónő. Ne, ne, ne!
Amivel már valamivel több probléma akad, az a párbeszédek írása, központozása. Ajánlom jó szívvel ezt az oldalt, ahol pompásan összefoglalják, hogyan is kell ezt helyesen csinálni. Ezt a szerző helyében nem bíznám bétára, hanem átböngészném az ajánlott oldalt, és megtanulnám, tényleg nem nehéz, hamar lehet rögzíteni magunkban, és utána már gyerekjáték lesz helyesen használni. Elbizonytalanodás esetén pedig még mindig ott lesz az oldal, vagy egy veterán béta. (Egyébként a fentebb ajánlott helyen a helyes vesszőhasználatot is gyönyörűen összeszedik és példázzák, ajánlom ezt is a figyelmedbe, kedves Rose, és mindenki, akinek akadnak ezzel gondjai!)
Viszont szépen fogalmaz az írónő, bár néhol megjelennek olyan kifejezések, amik számomra furcsák, de talán csak nem hallottam őket eddig. Látszik a nyelvezeten, hogy még fiatalka a szerző, ezért az ígéretes kezdet ellenére javaslom, hogy olvasson nagyon sokat, gyakorolja az írást, és ebből még valami igazán kiemelkedő is kikerekedhet. És ugyebár a jó pap is holtig tanul, nincs ez másként az írással foglalkozókkal sem.
De fiatal kora ellenére a szerző nem fut bele azokba a közkeletű hibákba, mint például a faék egyszerűségű mondatok használata, felesleges trágárságok sorjázása, szmájlik, hatszáz felkiáltójel, vagy épp sornyi hosszúságú pontpontpont, és elég változatosan is használja a nyelvet.
Emellett az olvasóival is kommunikál, erre ott a chatbox is, de a bejegyzések alá érkező kommentekre is mindig reagál, méghozzá kedvesen, látszik, hogy örül a visszajelzéseknek.

Tehát összességében elmondhatom, hogy bár nem feltétlen én vagyok a blog célközönsége, üdítő volt egy „népszerűbandás” oldalt elolvasni. Minden hibája dacára ígéretes a dolog. 

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szépen szeretném megköszönni a kritikát!
    Örülök, hogy valaki nem csak nyálas ömlengést írt számomra, hanem valamit, amely tényleg kritika értékű, sőt még igaz is. A központozás nem az erősségem. :)
    Köszönöm az oldalt, amelyet ajánlottál, amint időm engedi mélyebben beleások a vesszők és pontok világába. :D
    Köszönöm, hogy szántál időt rám, a blogomra és kritikát is írtál!
    További jó blogolást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Réka!

      Örülök, hogy semmit sem vettél a szívedre, hanem hasznosítani próbálod a tanácsaimat.
      Neked is további sikereket, és foglalkozz tovább az írással, érdemes ;)

      Törlés